2017. június 20., kedd

Kalauz földi űrutasoknak

Kedves Testvérem az Úrban,

Ideszülettünk erre a Földre és azt mondják nekünk, csak vendégségbe jöttünk.
Hiszem is, nem is, inkább nem.
Igaz, akik előttünk születtek, szinte már mind meghaltak.
Mondják, a halál Isten akarata.
Ez biztosan nem igaz: Isten nem azt akarja, hogy meghaljunk, hanem azt, hogy éljünk.
Mondják, a halál után folytatódik az élet.
Ez csacsiság: élet és halál egymást kizáróak.
Mondják, feltámadunk.
Ez igaz, de a feltámadás nagyon szikár dolog.
A test nem támad fel, csak a tudat.  Az "én vagyok".  De minden kincsünk, nem csak azok, amelyeket a tolvaj ellophat és a rozsda elemészt, de a szellemiek is, az emlékeink: mind itt marad.  "Porig ég a könyvtár" !
Mondják, a halál a bűneink büntetése.
Ez igaz.  A bűnünk: a tudatlanság.  Nem ismerjük eléggé a biokémiát.
Mondják, az örök életet rettenetesen unnánk.
Te igen ?
Én nem !
Soha életemben nem unatkoztam, vagy ha mégis, azt roppantul élveztem.
Nem fogok unatkozni.
Énekelni fogok.
Rajzolni, festeni.
Kirándulni, evezni.
Mesélni, mesét hallgatni.
Nagyon vicces fickó leszek, élvezet lesz engem hallgatni !
Gyertek !
:)
M.N.