A munka jövője, a jövő munkája

A "Munka" szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.

A munka képéről már írtam korábban, sőt a Munka&Tanulás&Egészség témájáról is.


Az előbbi írásakor találtam ezt a művészfotót: Egy munkás a gőzszivattyúnál (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920)

Az utóbbi írásakor pedig rátaláltam Ellen Goodman-nek arra gondolatára, hogy a jövedelmünk jelentős részét annak a ruhatárnak és annak az autónak a megvételére és fenntartására fordítjuk, amelyekben ill. amelyekkel a munkahelyünkön megjelenünk a hétköznapjainkon, üresen hagyva azt a lakást, aminek a megvételére még kölcsönt is veszünk fel, amit életünk fogytáig fizetünk vissza.

A mostani felkérés, miszerint írjak az Élet Vendégkönyvébe A munka jövője, a jövő munkája címmel, eszembe juttatott egy alternatív szellemiségű szabadegyetemi napot a kétezres évek legelejéről, amikor előadónk feltett egy akkortájt újdonságnak számító kérdést az intelligens falu-város létrehozásával kapcsolatban. A kérdés így hangzott: 

Intelligens falut építünk a semmiből. Te milyen munkát vállalnál ebben a faluban? Bármi és bárki lehetsz! Használd a fantáziádat! Az előadónk, aztán intuitív módon maga is ajánlott két-két álláslehetőséget mindegyikünknek.  

Mondanom sem kell, nekem ez az éppen akkori életválságom egyik nagy kérdése volt, mi vagy ki legyek az elkövetkezendő időkben? 

Néhány segítőkérdést is kaptunk hozzá:

• Milyen szinten sikerül az életvilágban magamat helyzetbe hozni és számomra kedvező életformát kialakítani? (Lokális szinten – Én)
• Ki vagyok én honpolgárként?
• Ki vagyok én európai polgárként?
• Ki vagyok én planetáris polgárként?
• Ki vagyok én szellemi polgárként?
• Ki (mi) vagyok én transzcendentális énként?
• Ki van a tudatalattimban, és ki vagyok én a tudatalattimban?
• Ki vagyok én tudáspolgárként? (Mely stratégiákat alkalmazom és miért?)
• Mindezek alapján mi a tudáspolgár-stratégiám? Mi a jövőstratégiám?
• U.i.: Hogyan válaszoltam ezekre a kérdésekre? (rutinból, belülről, stb.) (Nincs a kérdésre végső válasz. Minden ebben a pillanatban igaz csak.)

Így szabadon engedtem hát a fantáziámat és akkor  egy különös nevű hívatást határoztam meg magam számára: ...Serendipity, avagy véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok... 

Ebből egy "színes-szagos" szakdolgozat is készült, amit most fellapoztam, s lám megtaláltam benne azokat az önmeghatározásokat, amik mentén ma is élek, s az akkor magam számára is felfedezett képességeimet a "Nagy Egész" szolgálatába állítottam.

Az akkor felfedezett képességeim?!: 

• Az első képesség, hogy ráérzek az életjelenségek párhuzamaira. Két vagy több homlokegyenest más témakörben megtalálom a párhuzamot. 
• A második képesség, hogy le tudom EGYszerűsíteni a bonyolultat.
• A harmadik képességem, hogy érzem, ha valakinek hiánya és valakinek többlete van valamiből. Térben és időben össze tudom őket hozni. Létre tudom hozni a szimbiózist. 

Aztán előadónk két állásajánlatát is elfogadtam, amit később összevontam egy állássá. 

Velencei tavi kikötő, avagy a gondoltok festése a parton címmel írtam erről is egy dolgozatot.

Hogy mennyire vált hívatásommá azóta a serendipitység, a velencei tavi kikötőség és a gondolatok festése a parton, azt a honlapomon és a blogjaimban dokumentálom, amióta ez a két felület létezik számomra.

Nos, ezek után röviden - a véleményem szerint -, a jövő munkájának képe valahogy egy ilyen képességfelméréssel és némi fantáziával fog átalakulni a mostani még olajos, csavart meghúzó munkásember képéből, kreatív, szemet és lelket gyönyörködtető alkotó munkává, amelynek a kemény fizikai erőkifejtő és automatizmust igénylő részét robotok végzik hibátlanul. 

Hogy manapság ez nem utópia azt láthatjuk, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, az embert rendre gépekkel helyettesítik.

S mit csináljunk a feleslegessé vált emberi munka helyett?

Egyrészt ne munkának nevezzük ezen túl, hanem hivatásnak!

Ha munkát mint antropológiai fogalmat nézzük: 

A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Az alapszükségletek maslow-i hierarchiájában az önkiteljesedés áll a csúcson, amelynek elérése csak munkával lehetséges. A munkának ezenkívül van közösségi dimenziója is. A munka olyan dologra irányul, ami másnak is jó. Az életünk az emberek munkája által lesz szebb, jobb. (wikipédia)

Másrészt tehát teljesítsük ki önmagunkat!

Te miben szeretnél és tudnál kiteljesedni a "Nagy Egész" számára, amelynek Te magad is, mással nem pótolható tagja vagy?

Yvette-Hildegard